Скрыть
34:1
34:2
34:6
34:7
34:8
34:9
34:15
34:18
34:19
34:20
34:21
34:22
34:24
34:30
Церковнославянский (рус)
И бы́сть сло́во Госпо́дне ко мнѣ́ глаго́ля:
сы́не человѣ́чь, прорцы́ на па́стыри Изра́илевы, прорцы́ и рцы́ па́стыремъ: сiя́ глаго́летъ Адонаи́ Госпо́дь:
оле, па́стырiе Изра́илевы! еда́ пасу́тъ па́стырiе сами́хъ себе́? не ове́цъ ли пасу́тъ па́стырiе? се́, млеко́ ядите́ и во́лною одѣва́етеся и ту́чное закала́ете, а ове́цъ мо­и́хъ не пасе́те:
изнемо́гшаго не подъя́сте и боля́щаго не уврачева́сте, и сокруше́н­наго не обяза́сте и заблужда́ющаго не обрати́сте, и поги́бшаго не взыска́сте и крѣ́пкое оскорби́сте трудо́мъ и вла́стiю наказа́сте я́ и наруга́нiемъ.
И разсы́пашася о́вцы моя́, поне́же не имѣ́яху па́стырей, и бы́ша на изъяде́нiе всѣ́мъ звѣре́мъ се́лнымъ.
И расточи́шася о́вцы моя́ по всѣ́мъ гора́мъ и [заблуди́ша] по всѣ́мъ холмо́мъ высо́кимъ, и на лицы́ всея́ земли́ разсы́пашася о́вцы моя́, и не бѣ́ взыска́ющаго, ни обраща́ющаго.
Того́ ра́ди, о, па́стырiе, слы́шите сло́во Госпо́дне:
живу́ а́зъ, глаго́летъ Адонаи́ Госпо́дь, поне́же учине́на су́ть стада́ моя́ въ расхище́нiе, и о́вцы моя́ бы́ша во снѣде́нiе всѣ́мъ звѣре́мъ се́лнымъ, зане́же нѣ́сть па́стырей, и не по­иска́ша па́стырiе ове́цъ мо­и́хъ, но пасо́ша па́стырiе сами́хъ себе́, а ове́цъ мо­и́хъ не пасо́ша:
сего́ ра́ди, па́стырiе, слы́шите сло́во Госпо́дне,
сiя́ глаго́летъ Адонаи́ Госпо́дь: се́, а́зъ на па́стыри, и взыщу́ ове́цъ мо­и́хъ от­ ру́къ и́хъ, и от­ста́влю я́ от­ па́­ст­вы ове́цъ мо­и́хъ, и не бу́дутъ пасти́ и́хъ па́стырiе: ниже́ сами́хъ себе́ и́мутъ пасти́, и от­иму́ о́вцы моя́ изъ у́стъ и́хъ, и ктому́ не бу́дутъ и́мъ на изъяде́нiе.
Сего́ ра́ди сiя́ глаго́летъ Адонаи́ Госпо́дь: се́, а́зъ взыщу́ ове́цъ мо­и́хъ и при­­сѣщу́ и́хъ:
я́коже при­­сѣща́етъ пасту́хъ па́­ст­ву свою́ въ де́нь, егда́ е́сть о́блаченъ и мгля́нъ, средѣ́ ове́цъ сво­и́хъ разлуче́ныхъ, та́ко взыщу́ ове́цъ мо­и́хъ и изба́влю я́ от­ вся́каго мѣ́ста, а́може су́ть разсы́паны въ де́нь о́блаченъ и при­­мра́ченъ.
И изведу́ я́ от­ язы́къ и соберу́ я́ от­ стра́нъ, и введу́ я́ въ зе́млю и́хъ и упасу́ я́ на гора́хъ Изра́илевыхъ и въ де́брехъ и во все́мъ селе́нiи земли́,
на па́жити бла́зѣ упасу́ я́, на горѣ́ высо́цѣ Изра́илевѣ: и бу́дутъ огра́ды и́хъ та́мо, и у́спнутъ и почі́ютъ та́мо въ пи́щи бла́зѣ, и на па́жити ту́чнѣ упасу́т­ся на гора́хъ Изра́илевыхъ.
А́зъ упасу́ о́вцы моя́ и а́зъ упоко́ю я́, и уразумѣ́ютъ, я́ко а́зъ е́смь Госпо́дь.
Сiя́ глаго́летъ Адонаи́ Госпо́дь: поги́бшее взыщу́ и заблуди́в­шее обращу́, и сокруше́н­ное обяжу́ и немощно́е укрѣплю́, и крѣ́пкое снабдю́ и упасу́ я́ съ судо́мъ.
И вы́, о́вцы моя́, сiя́ глаго́летъ Адонаи́ Госпо́дь: се́, а́зъ разсужду́ между́ овце́ю и овце́ю, и овно́мъ и козло́мъ.
Не дово́лно ли ва́мъ, я́ко на бла́зѣй па́жити пасо́стеся, и оста́нокъ па́жити ва́­шея нога́ми ва́шими попира́сте, и устоя́в­шуюся во́ду пива́сте, и оста́нокъ нога́ми ва́шими воз­муща́сте,
и о́вцы моя́ попра́нiемъ но́гъ ва́шихъ живя́ху, и воз­муще́н­ную во́ду нога́ми ва́шими пiя́ху?
Того́ ра́ди сiя́ глаго́летъ Адонаи́ Госпо́дь: се́, а́зъ разсужду́ между́ овча́темъ си́льнымъ и между́ овча́темъ немощны́мъ.
Ре́брами и плеща́ми ва́шими рѣ́ясте и рога́ми ва́шими бодо́сте, и вся́кое немощно́е пха́сте, до́ндеже изгна́сте я́ во́нъ:
и спасу́ о́вцы моя́, и ктому́ не бу́дутъ на разграбле́нiе, и разсужду́ между́ овча́темъ и овча́темъ, и между́ овно́мъ и овно́мъ:
и воз­ста́влю и́мъ па́стыря еди́наго, и упасе́тъ я́, раба́ мо­его́ дави́да, то́й упасе́тъ я́, [и то́й упоко́итъ я́,] и бу́детъ и́мъ па́стырь,
а́зъ же Госпо́дь бу́ду и́мъ въ Бо́га, и ра́бъ мо́й дави́дъ кня́зь средѣ́ и́хъ: а́зъ Госпо́дь глаго́лахъ.
И завѣща́ю дави́дови завѣ́тъ ми́рный, и потреблю́ звѣ́ри злы́ от­ земли́, и вселя́т­ся въ пусты́ни, упова́юще у́спнутъ въ дубра́вахъ.
И да́мъ и́мъ о́крестъ горы́ мо­ея́ благослове́нiе, и испущу́ до́ждь ва́мъ во вре́мя свое́, до́ждь благослове́нiя.
И древеса́ на по́ли дадя́тъ пло́дъ сво́й, и земля́ да́стъ си́лу свою́, и вселя́т­ся на земли́ сво­е́й съ наде́ждею ми́ра, и увѣ́дятъ, я́ко а́зъ е́смь Госпо́дь, егда́ сокрушу́ у́зы и́га и́хъ: и изба́влю я́ изъ руки́ порабо́тив­шихъ я́,
и не бу́дутъ ктому́ во плѣне́нiе язы́комъ, и звѣ́рiе земні́и не поядя́тъ и́хъ ктому́: и вселя́т­ся съ наде́ждею, и не бу́детъ устраша́яй и́хъ.
И воз­ста́влю и́мъ са́дъ ми́ренъ, и не бу́дутъ ктому́ ма́лы число́мъ на земли́, и не бу́дутъ погубле́ни гла́домъ на земли́, и не прiи́мутъ ктому́ укоре́нiя от­ язы́къ:
и увѣ́дятъ, я́ко а́зъ е́смь Госпо́дь Бо́гъ и́хъ съ ни́ми, а ті́и лю́дiе мо­и́ до́мъ Изра́илевъ, глаго́летъ Адонаи́ Госпо́дь:
вы́ же о́вцы моя́ и о́вцы па́­ст­вы мо­ея́ есте́, и а́зъ Госпо́дь Бо́гъ ва́шъ, глаго́летъ Адонаи́ Госпо́дь.
Греческий [Greek (Koine)]
καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου προ­́ς με λέγων
υἱὲ ἀνθρώπου προ­φήτευσον ἐπι­̀ τοὺς ποιμένας τοῦ Ισραηλ προ­φήτευσον καὶ εἰπὸν τοῖς ποιμέσι τάδε λέγει κύριος κύριος ὦ ποιμένες Ισραηλ μὴ βόσκουσιν ποιμένες ἑαυτούς οὐ τὰ προ­́βατα βόσκουσιν οἱ ποιμένες
ἰδοὺ τὸ γάλα κατέσθετε καὶ τὰ ἔρια περιβάλλεσθε καὶ τὸ παχὺ σφάζετε καὶ τὰ προ­́βατά μου οὐ βόσκετε
τὸ ἠσθενηκὸς οὐκ ἐνισχύσατε καὶ τὸ κακῶς ἔχον οὐκ ἐσωματοποιήσατε καὶ τὸ συν­τετριμμένον οὐ κατεδήσατε καὶ τὸ πλανώμενον οὐκ ἐπεστρέψατε καὶ τὸ ἀπο­λωλὸς οὐκ ἐζητήσατε καὶ τὸ ἰσχυρὸν κατειργάσασθε μόχθῳ
καὶ διεσπάρη τὰ προ­́βατά μου δια­̀ τὸ μὴ εἶναι ποιμένας καὶ ἐγενήθη εἰς κατα­́βρωμα πᾶσι τοῖς θηρίοις τοῦ ἀγροῦ
καὶ διεσπάρη μου τὰ προ­́βατα ἐν παν­τὶ ὄρει καὶ ἐπι­̀ πᾶν βουνὸν ὑψηλὸν καὶ ἐπι­̀ προ­σώπου πάσης τῆς γῆς διεσπάρη καὶ οὐκ ἦν ὁ ἐκζητῶν οὐδὲ ὁ ἀπο­στρέφων
δια­̀ τοῦτο ποιμένες ἀκούσατε λόγον κυρίου
ζῶ ἐγώ λέγει κύριος κύριος εἰ μὴν ἀν­τὶ τοῦ γενέσθαι τὰ προ­́βατά μου εἰς προ­νομὴν καὶ γενέσθαι τὰ προ­́βατά μου εἰς κατα­́βρωμα πᾶσι τοῖς θηρίοις τοῦ πεδίου παρα­̀ τὸ μὴ εἶναι ποιμένας καὶ οὐκ ἐξεζήτησαν οἱ ποιμένες τὰ προ­́βατά μου καὶ ἐβόσκησαν οἱ ποιμένες ἑαυτούς τὰ δὲ προ­́βατά μου οὐκ ἐβόσκησαν
ἀν­τὶ τούτου ποιμένες
τάδε λέγει κύριος κύριος ἰδοὺ ἐγὼ ἐπι­̀ τοὺς ποιμένας καὶ ἐκζητήσω τὰ προ­́βατά μου ἐκ τῶν χειρῶν αὐτῶν καὶ ἀπο­στρέψω αὐτοὺς τοῦ μὴ ποιμαίνειν τὰ προ­́βατά μου καὶ οὐ βοσκήσουσιν ἔτι οἱ ποιμένες αὐτά καὶ ἐξελοῦμαι τὰ προ­́βατά μου ἐκ τοῦ στόμα­τος αὐτῶν καὶ οὐκ ἔσον­ται αὐτοῖς ἔτι εἰς κατα­́βρωμα
διότι τάδε λέγει κύριος ἰδοὺ ἐγὼ ἐκζητήσω τὰ προ­́βατά μου καὶ ἐπι­σκέψομαι αὐτά
ὥσπερ ζητεῖ ὁ ποιμὴν τὸ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἡμέρᾳ ὅταν ᾖ γνόφος καὶ νεφέλη ἐν μέσῳ προ­βάτων δια­κεχωρισμένων οὕτως ἐκζητήσω τὰ προ­́βατά μου καὶ ἀπελάσω αὐτὰ ἀπο­̀ παν­τὸς τόπου οὗ διεσπάρησαν ἐκεῖ ἐν ἡμέρᾳ νεφέλης καὶ γνόφου
καὶ ἐξάξω αὐτοὺς ἐκ τῶν ἐθνῶν καὶ συν­άξω αὐτοὺς ἀπο­̀ τῶν χωρῶν καὶ εἰσάξω αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν αὐτῶν καὶ βοσκήσω αὐτοὺς ἐπι­̀ τὰ ὄρη Ισραηλ καὶ ἐν ταῖς φάραγξιν καὶ ἐν πάσῃ κατοικίᾳ τῆς γῆς
ἐν νομῇ ἀγαθῇ βοσκήσω αὐτούς καὶ ἐν τῷ ὄρει τῷ ὑψηλῷ Ισραηλ ἔσον­ται αἱ μάνδραι αὐτῶν ἐκεῖ κοιμηθήσον­ται καὶ ἐκεῖ ἀναπαύσον­ται ἐν τρυφῇ ἀγαθῇ καὶ ἐν νομῇ πίονι βοσκηθήσον­ται ἐπι­̀ τῶν ὀρέων Ισραηλ
ἐγὼ βοσκήσω τὰ προ­́βατά μου καὶ ἐγὼ ἀναπαύσω αὐτά καὶ γνώσον­ται ὅτι ἐγώ εἰμι κύριος τάδε λέγει κύριος κύριος
τὸ ἀπο­λωλὸς ζητήσω καὶ τὸ πλανώμενον ἐπι­στρέψω καὶ τὸ συν­τετριμμένον κατα­δήσω καὶ τὸ ἐκλεῖπον ἐνισχύσω καὶ τὸ ἰσχυρὸν φυλάξω καὶ βοσκήσω αὐτὰ μετὰ κρίμα­τος
καὶ ὑμεῖς προ­́βατα τάδε λέγει κύριος κύριος ἰδοὺ ἐγὼ δια­κρινῶ ἀνὰ μέσον προ­βάτου καὶ προ­βάτου κριῶν καὶ τράγων
καὶ οὐχ ἱκανὸν ὑμῖν ὅτι τὴν καλὴν νομὴν ἐνέμεσθε καὶ τὰ κατα­́λοιπα τῆς νομῆς ὑμῶν κατεπατεῖτε τοῖς ποσὶν ὑμῶν καὶ τὸ καθεστηκὸς ὕδωρ ἐπι­́νετε καὶ τὸ λοιπὸν τοῖς ποσὶν ὑμῶν ἐταράσ­σετε
καὶ τὰ προ­́βατά μου τὰ πατήματα τῶν ποδῶν ὑμῶν ἐνέμον­το καὶ τὸ τεταραγμένον ὕδωρ ὑπὸ τῶν ποδῶν ὑμῶν ἔπινον
δια­̀ τοῦτο τάδε λέγει κύριος κύριος ἰδοὺ ἐγὼ δια­κρινῶ ἀνὰ μέσον προ­βάτου ἰσχυροῦ καὶ ἀνὰ μέσον προ­βάτου ἀσθενοῦς
ἐπι­̀ ταῖς πλευραῖς καὶ τοῖς ὤμοις ὑμῶν διωθεῖσθε καὶ τοῖς κέρασιν ὑμῶν ἐκερατίζετε καὶ πᾶν τὸ ἐκλεῖπον ἐξεθλίβετε
καὶ σώσω τὰ προ­́βατά μου καὶ οὐ μὴ ὦσιν ἔτι εἰς προ­νομήν καὶ κρινῶ ἀνὰ μέσον κριοῦ προ­̀ς κριόν
καὶ ἀναστήσω ἐπ᾿ αὐτοὺς ποιμένα ἕνα καὶ ποιμανεῖ αὐτούς τὸν δοῦλόν μου Δαυιδ καὶ ἔσται αὐτῶν ποιμήν
καὶ ἐγὼ κύριος ἔσομαι αὐτοῖς εἰς θεόν καὶ Δαυιδ ἐν μέσῳ αὐτῶν ἄρχων ἐγὼ κύριος ἐλάλησα
καὶ δια­θήσομαι τῷ Δαυιδ δια­θήκην εἰρήνης καὶ ἀφανιῶ θηρία πονηρὰ ἀπο­̀ τῆς γῆς καὶ κατοικήσουσιν ἐν τῇ ἐρήμῳ καὶ ὑπνώσουσιν ἐν τοῖς δρυμοῖς
καὶ δώσω αὐτοὺς περικύκλῳ τοῦ ὄρους μου καὶ δώσω τὸν ὑετὸν ὑμῖν ὑετὸν εὐλογίας
καὶ τὰ ξύλα τὰ ἐν τῷ πεδίῳ δώσει τὸν καρπὸν αὐτῶν καὶ ἡ γῆ δώσει τὴν ἰσχὺν αὐτῆς καὶ κατοικήσουσιν ἐπι­̀ τῆς γῆς αὐτῶν ἐν ἐλπίδι εἰρήνης καὶ γνώσον­ται ὅτι ἐγώ εἰμι κύριος ἐν τῷ συν­τρῖψαί με τὸν ζυγὸν αὐτῶν καὶ ἐξελοῦμαι αὐτοὺς ἐκ χειρὸς τῶν κατα­δουλωσαμένων αὐτούς
καὶ οὐκ ἔσον­ται ἔτι ἐν προ­νομῇ τοῖς ἔθνεσιν καὶ τὰ θηρία τῆς γῆς οὐκέτι μὴ φάγωσιν αὐτούς καὶ κατοικήσουσιν ἐν ἐλπίδι καὶ οὐκ ἔσται ὁ ἐκφοβῶν αὐτούς
καὶ ἀναστήσω αὐτοῖς φυτὸν εἰρήνης καὶ οὐκέτι ἔσον­ται ἀπο­λλύμενοι λιμῷ ἐπι­̀ τῆς γῆς καὶ οὐ μὴ ἐνέγκωσιν ἔτι ὀνειδισμὸν ἐθνῶν
καὶ γνώσον­ται ὅτι ἐγώ εἰμι κύριος ὁ θεὸς αὐτῶν καὶ αὐτοὶ λαός μου οἶκος Ισραηλ λέγει κύριος
προ­́βατά μου καὶ προ­́βατα ποιμνίου μού ἐστε καὶ ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν λέγει κύριος κύριος
Et factum est verbum Do mini ad me dicens:
«Fili ho minis, propheta de pastoribus Israel, propheta et dices pastoribus: Haec dicit Dominus Deus: Vae pastoribus Israel, qui pascebant semetipsos! Nonne greges pascuntur a pastoribus?
Lac comedebatis et lana operiebamini et, quod crassum erat, occidebatis, gregem autem non pascebatis;
quod infirmum fuit, non consolidastis et, quod aegrotum, non sanastis; quod fractum est, non alligastis et, quod eiectum est, non reduxistis et, quod perierat, non quaesistis et super forte imperabatis cum violentia.
Et dispersae sunt oves meae, eo quod non esset pastor; et factae sunt in devorationem omnium bestiarum agri et dispersae sunt.
Erraverunt greges mei in cunctis montibus et in universo colle excelso, et super omnem faciem terrae dispersi sunt greges mei; et non erat qui requireret, non erat qui requireret.
Propterea, pastores, audite verbum Domini:
Vivo ego, dicit Dominus Deus, pro eo quod factus est grex meus in rapinam et oves meae in devorationem omnium bestiarum agri, eo quod non esset pastor, neque enim quaesierunt pastores mei gregem meum, sed pascebant pastores semetipsos et gregem meum non pascebant,
propterea, pastores, audite verbum Domini.
Haec dicit Dominus Deus: Ecce ego ipse super pastores requiram gregem meum de manu eorum et cessare eos faciam, ut ultra non pascant gregem nec pascant amplius pastores semetipsos; et liberabo gregem meum de ore eorum, et non erit ultra eis in escam.
Quia haec dicit Dominus Deus: Ecce ego ipse requiram oves meas et visitabo eas.
Sicut visitat pastor gregem suum in die, quando fuerit in medio ovium suarum dissipatarum, sic visitabo oves meas et liberabo eas de omnibus locis, in quibus dispersae fuerant in die nubis et caliginis.
Et educam eas de populis et congregabo eas de terris et inducam eas in terram suam et pascam eas in montibus Israel, in rivis et in cunctis sedibus terrae.
In pascuis uberrimis pascam eas, et in montibus excelsis Israel erunt pascua earum; ibi requiescent in herbis virentibus et in pascuis pinguibus pascentur super montes Israel.
Ego pascam oves meas et ego eas accubare faciam, dicit Dominus Deus.
Quod perierat, requiram et, quod eiectum erat, reducam et, quod confractum fuerat, alligabo et, quod infirmum erat, consolidabo et, quod pingue et forte, custodiam et pascam illas in iudicio.
Vos autem, grex meus, haec dicit Dominus Deus: Ecce ego iudico inter pecus et pecus, inter arietes et hircos.
Nonne satis vobis erat pascuam bonam depasci? Insuper et reliquias pascuarum vestrarum conculcastis pedibus vestris et, cum purissimam aquam biberetis, reliquam pedibus vestris turbabatis;
et oves meae his, quae conculcata pedibus vestris fuerant, pascebantur et, quae pedes vestri turbaverant, haec bibebant.
Propterea haec dicit Dominus Deus ad eos: Ecce ego ipse iudico inter pecus pingue et macilentum;
pro eo quod lateribus et umeris impingebatis et cornibus vestris ventilabatis omnia infirma pecora, donec dispergerentur foras,
salvabo gregem meum, et non erit ultra in rapinam, et iudicabo inter pecus et pecus.
Et suscitabo super eas pastorem unum, qui pascat eas, servum meum David; ipse pascet eas et ipse erit eis in pastorem.
Ego autem Dominus ero eis in Deum, et servus meus David princeps in medio eorum. Ego Dominus locutus sum.
Et faciam cum eis pactum pacis et cessare faciam bestias pessimas de terra, et habitabunt in deserto securi et dormient in saltibus;
et ponam eos et, quae sunt in circuitu collis mei, benedictionem et deducam imbrem in tempore suo: pluviae benedictionis erunt.
Et dabit lignum agri fructum suum, et terra dabit germen suum, et erunt in terra sua absque timore et scient quia ego Dominus, cum contrivero vectes iugi eorum et eruero eos de manu imperantium sibi.
Et non erunt ultra in rapinam gentibus, neque bestiae terrae devorabunt eos, sed habitabunt confidenter absque ullo terrore.
Et suscitabo eis germen nominatum, et non erunt ultra imminuti fame in terra neque portabunt ultra opprobrium gentium;
et scient quia ego Dominus Deus eorum cum eis, et ipsi populus meus domus Israel, ait Dominus Deus.
Vos autem grex meus, grex pascuae meae vos, et ego Dominus Deus vester», dicit Dominus Deus.
Толкования стиха Скопировать ссылку Скопировать текст Добавить в избранное
Библ. энциклопедия Библейский словарь Словарь библ. образов Практическая симфония
Цитата из Библии каждое утро
TG: t.me/azbible
Viber: vb.me/azbible